Református egyházi vezetői tisztség. A hazai református egyházi közigazgatás középső szintjének egyik tisztviselője, az egyházmegyék lelkészi irányítója, a zsinat-presbiter elv értelmében ebben világi társa az egyházmegyei jegyző (később főgondnok néven) és közösségi szervezete, a zsinati jellegű egyházmegyei gyűlés.

A szó eredete

A kifejezés mint tisztségnév megtalálható számos protestáns felekezetnél és kisegyháznál és a katolikus egyháznál is. A reformáció korabeli iratokban számos formában megtaláljuk (ném. Erzpriester, gö/lat. presbiter, magyar: esperest), a kora újkori szinonímái más-más használatra utalnak. (↓) (ld. archidiaconus, vice-archidiaconus (16. sz. a →fraternitas vezetője), dékán (16. sz. óta a szászoknál), senior (16-18. századi magyar egyházaknál), prosenior (1715-től max 2 fő, a senior helyetteseként), esperes (1881 óta)

Nem keverendő össze a kath. →főesperes (ld. Kath Lex.) egészen más fogalmi körével és az ősi protestáns Collegiumok diáktanácsának vezetőjét jelentő →seniorral, ill. speciálisan a TIREK területén →1735-ig a seniori tisztség magában foglalt esperesi és püspöki jogköröket is.


A fogalom jelentése

A funkció helyes értelmezéséhez jó tudni, hogy az a középkori európai egyházi struktúrába nyúlik vissza: a fraternitásokból alakult ki, a protestáns egyházi szervezet jellemző tisztsége, melyet megkérdőjelezett előbb (17. sz.) a →puritán, majd (századvégen) számos →neoprotestáns irányzat →kongregacionalista nézőpontból. Legvégül pedig formált rajta a 20. század joggyakorlata is (→1967-es zsinat XV. tvc.; 2009. tv.). Jogköréhez tartozik a közigazgatás megszervezése, lelkészszentelés (→beiktatás), →egyházlátogatás, középszintű egyházi és világi bíráskodás, adóztatás (a prot. Collegiumok számára pénzbeli adomány, 16-18. sz.). Rendelkezéseit az egyházmegye pecsétjével látja el. Külön viseleti előírás, öltözet nem jár hozzá. Jogköreit szabályozták a generális zsinatok (→1646, →1881). Az esperest az egyházmegye lelkészi testülete választja, s a kerületi gyűlés erősíti meg tisztségében. A 16-19. sz. a hivatallal nem járt együtt megfelelő javadalmazás, sőt lelkészi status sem. Ez változott meg 1881 után, és ezt segítette elő a →kongrua ref. egyházra vonatkozó bevezetése is (1898). Az 1948 utáni változások az esperesi szerepkört is politikai funkcióval ruházták fel (→esp. jelentések), s ezzel ugródeszkát jelentettek a püspöki székbe. Ezt a torzulást hozta helyre a 2009/26 tv., mely rendezte a közigazgatási szerepét a mindenkori református esperesnek és közösségszervezői irányba formálta át.


==