Milotai Nyilas István (Milota, 1571-Gyulafehérvár, 1623) Református lelkész, tiszántúli püspök, fejedelmi prédikátor, egyházi író.

Élete

Nagybányán és Debrecenben tanult, ahol 1599-ben az iskola seniora volt. 1600. október 4-től Heidelbergben peregrinált. David Pareus tanítványaként 1602. december 30-án a predestinációról értekezett.

1603 őszétől a Debreceni Református Kollégium tanáraként működött. 1604-től Nagykállóban, 1607-től Szatmáron szolgált lelkészként. 1611-ben megválasztották a szatmári egyházmegye esperesévé, majd 1614 januárjában tiszántúli püspökké. 1618 júniusában elfogadta Bethlen Gábor hívását és a gyulafehérvári fejedelmi prédikátorságra távozott.

Munkássága

Az először 1621-ben megjelent ágendáját némi változtatással még a 18. század második felében is kiadták Erdélyben. Négy nagyobb fejezete irányt mutat a Keresztelésben, az Úrvacsora kiszolgálásában, a házasulandók összeadásában és a halálraítéltek vigasztalásában.

Vitairatai közül egyet Pázmány Péternek címzett, aki az először néhány évvel korábban megjelent Kalauz lapjain támadást indított a protestánsok ellen. Az unitáriusok ellen születtek nagyobb terjedelmű vitairatai, főként a Szentháromság védelmében ragadott tollat Milotai. Az mennyei tudomány szerint valo irtoványt egyfajta loci communes-nak szánta, amelyet a Szentírásról és az Istenről szólva a lelkészi vizsgák alkalmával foglalt írásba. A Speculum Trinitatisban főként a Bibliai könyvek sorrendjében adja közre a Szentháromságra vonatkozó igehelyeket és azok magyarázatait. Ezt követi a "Zsidó bölcsektől", az egyházatyáktól és a zsinatok végzéseiből származó szentháromságtani "vallástételek".

Bethlen Gábor 1619. évi hadi készülődéseire tíz prédikációból álló munkát adott ki a huszadik zsoltár magyarázatára (1620). Bethlen feleségének, Károlyi Zsuzsanna temetésére három prédikációt szerzett, amelyek megjelentek az Exequiae principales című, a fejedelem kívánságára összeállított reprezentatív gyűjteményben.

Szerzett prédikáció alkalmával mondandó imádságot is (1624).

A külföldön tanuló magyar diákok számos disputációt ajánlottak Milotainak (pl. RMK III 1203, 1300, 1064, 1226, 4233, 4234).

Művei

  • De aeterna predestinatione Dei, respondente Stephano Milotano Ungaro 30. Decemb. 1602 (RMNy 5828, megjelent David Pareus Collegiorum theologicorumának III. kötetében).
  • Agenda, azaz anyaszentegyházbeli szolgálat szerint való cselekedet, Kolozsvár, 1621 (RMNy 1251). További kiadásai: Kolozsvár, 1622 (RMNy 1270), Debrecen, 1634 (RMNy 1576), Várad, 1653 (RMNy 2505), Kolozsvár, 1713, Kolozsvár 1733, Kolozsvár, 1749, Kolozsvár 1755.
  • Assertiones verae appositae pontificorum calumniis..., Debrecen, 1615 (RMNy 1084. Református lelkészi vizsga tételei - elveszett).
  • Az calvinista hallgatásnak hat okai, miért nem felelnek az calvinista praedikatorok az Kalauzra, [Kolozsvár?], 1618 (RMNy 1163. Példánya nem maradt fenn, Pázmány válaszából ismerjük).
  • Az mennyei tudomány szerint valo irtovány..., Debrecen, 1617 (RMNy 1132).
  • Oratio pro tempore concepta et in ecclesiis orthodoxis Transylvanicis a concione publica recitari solita, Debrecen, 1620-1629k. (RMNy 1302).
  • Speculum Trinitatis, azaz Szentháromság egy örök Istennek... maga kimutatása..., Debrecen, 1622 (RMNy 1262)
  • Szent Dávidnak huszadik zsoltárának rövid prédikációk szerint való magyarázatja..., Kassa, 1620 (RMNy 1216)
  • Három magyar nyelvű gyászbeszéd Károlyi Zsuzsanna felett = Exequiae principales..., Gyulafehérvár, 1624 (RMNy 1306)

Ajánlott irodalom

  • Heltai János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595—1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, IV(1980), 243-347.
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, 3. kiad., szerk. Ladányi Sándor, Bp., Magyarországi Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1977.