Tolnai Lajos (Györköny, 1837. január 31. – Budapest, 1902. március 19.) tanár, író, református lelkész.
Élete
Nagykőrösön Arany János tanítványa. 1860-tól 1868-ig a Pesti Református Főgimnázium tanára, a frissen indult gimnázium egyik első tantestületi tagja. 1868-tól 1884-ig a Vártemplom lelkésze Marosvásárhelyen, ahol 1879-ben megalapítja a Kemény Zsigmond Társaságot. 1884-ben egyházi per folyik ellene a városban.[1]
1885-ben a Tisztviselőtelepet létrehozó Házépítő Tisztviselők Egyesülete egyik alapítója, a Rezső tér 6. (ma Magyarok Nagyasszonya tér 2.) alatti ház tulajdonosa. 1895-től a Ferencvárosi Polgári Iskola igazgatója.[2]
Emlékezete
Ady Endre Egy ravatalnál című, a Nagyváradi Napló 1902. március 21-i számában megjelent nekrológjában így emlékezik Tolnairól: „Nem volt semmi bűne, csak különb volt, mint a többi. Éles volt a szeme, tehát keserű volt nagyságos szíve s rombolóan lázas az agyveleje. Mellékesen pedig legelső író embere volt ez országnak és még ezt meg is bocsátották neki… De hogy látni és beszélni mert, ezt nem bocsátották meg soha. Kis fűzfapoétákból koszorús lantosok lettek, a szociológia dedósaiból akadémiai tagok, vele kezdő apró zsurnalisztákból miniszterek. Ő a legnagyobb költő, legradikálisabb reformátor s legbecsületesebb, mert legőszintébb újságíró – kiadta páráját agyonhajszolt vadként.”
Nevét utca viseli Budapesten, Józsefvárosban (a korábbi Conti utca). A Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola falán emléktábla őrzi az iskola egykori igazgatója emlékét. Obeliszkje a Fiumei Úti Nemzeti Sírkert 28. parcellájában található (6. sor, 43. sír), Antall József miniszterelnök síremléke közelében.